ἐπιτράπω

Ancient Greek

Etymology

From ἐπι- (epi-) +‎ τράπω (trápō).

Pronunciation

 

Verb

ἐπῐτρᾰ́πω • (epĭtrắpō)

  1. Doric and Ionic form of ἐπιτρέπω (epitrépō)
    • 484 BCE – 425 BCE, Herodotus, The Histories 1.7.4:
      παρὰ τούτων Ἡρακλεῖδαι ἐπιτραφθέντες ἔσχον τὴν ἀρχὴν ἐκ θεοπροπίου, ἐκ δούλης τε τῆς Ἰαρδάνου γεγονότες καὶ Ἡρακλέος, ἄρξαντες μὲν ἐπὶ δύο τε καὶ εἴκοσι γενεὰς ἀνδρῶν ἔτεα πέντε τε καὶ πεντακόσια, παῖς παρὰ πατρὸς ἐκδεκόμενος τὴν ἀρχήν, μέχρι Κανδαύλεω τοῦ Μύρσου.
      parà toútōn Hērakleîdai epitraphthéntes éskhon tḕn arkhḕn ek theopropíou, ek doúlēs te tês Iardánou gegonótes kaì Hērakléos, árxantes mèn epì dúo te kaì eíkosi geneàs andrôn étea pénte te kaì pentakósia, paîs parà patròs ekdekómenos tḕn arkhḗn, mékhri Kandaúleō toû Múrsou.
      (please add an English translation of this quotation)
    • 484 BCE – 425 BCE, Herodotus, The Histories 5.126.1:
      αῦτα μὲν δὴ Ἑκαταῖος συνεβούλευε, αὐτῷ δὲ Ἀρισταγόρῃ ἡ πλείστη γνώμη ἦν ἐς τὴν Μύρκινον ἀπάγειν. τὴν μὲν δὴ Μίλητον ἐπιτράπει Πυθαγόρῃ ἀνδρὶ τῶν ἀστῶν δοκίμῳ, αὐτὸς δὲ παραλαβὼν πάντα τὸν βουλόμενον ἔπλεε ἐς τὴν Θρηίκην, καὶ ἔσχε τὴν χώρην ἐπʼ ἣν ἐστάλη
      aûta mèn dḕ Hekataîos suneboúleue, autōî dè Aristagórēi hē pleístē gnṓmē ên es tḕn Múrkinon apágein. tḕn mèn dḕ Mílēton epitrápei Puthagórēi andrì tôn astôn dokímōi, autòs dè paralabṑn pánta tòn boulómenon éplee es tḕn Thrēíkēn, kaì éskhe tḕn khṓrēn ep’ hḕn estálē
      (please add an English translation of this quotation)
    • c. 201 BCE, Inscriptiones Creticae. III.iii.2.
      τάν τε καθιέρωσιν τῶι Διονύσωι τᾶς τε πόλιος]
      καὶ τᾶς χώρας [ὑμῶν δίδομεν καὶ ἐφ’ ὅσον κα δυ]-
      νατὸν ἦι οὐκ ἐπιτ[ρ]άψομεν οὐδενὶ ἀδικε͂ν ἐν τᾶι
      ὑμᾶι χώραι
      tán te kathiérōsin tôi Dionúsōi tâs te pólios]
      kaì tâs khṓras [humôn dídomen kaì eph’ hóson ka du]-
      natòn êi ouk epit[r]ápsomen oudenì adikên en tâi
      humâi khṓrai
      (please add an English translation of this quotation)

Conjugation

References