Μανδαῖος
Ancient Greek
Noun
Μανδαῖος • (Mandaîos) m (genitive Μανδαίου); second declension
- a Mandaean
Inflection
| Case / # | Singular | Dual | Plural | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominative | ὁ Μανδαῖος ho Mandaîos |
τὼ Μανδαίω tṑ Mandaíō |
οἱ Μανδαῖοι hoi Mandaîoi | ||||||||||
| Genitive | τοῦ Μανδαίου toû Mandaíou |
τοῖν Μανδαίοιν toîn Mandaíoin |
τῶν Μανδαίων tôn Mandaíōn | ||||||||||
| Dative | τῷ Μανδαίῳ tōî Mandaíōi |
τοῖν Μανδαίοιν toîn Mandaíoin |
τοῖς Μανδαίοις toîs Mandaíois | ||||||||||
| Accusative | τὸν Μανδαῖον tòn Mandaîon |
τὼ Μανδαίω tṑ Mandaíō |
τοὺς Μανδαίους toùs Mandaíous | ||||||||||
| Vocative | Μανδαῖε Mandaîe |
Μανδαίω Mandaíō |
Μανδαῖοι Mandaîoi | ||||||||||
| Notes: |
| ||||||||||||