szóképzés
Hungarian
Etymology
From szó (“word”) + képzés (“derivation”).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsoːkeːbzeːʃ]
- Rhymes: -eːʃ
- Hyphenation: szó‧kép‧zés
Noun
szóképzés (plural szóképzések)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | szóképzés | szóképzések |
| accusative | szóképzést | szóképzéseket |
| dative | szóképzésnek | szóképzéseknek |
| instrumental | szóképzéssel | szóképzésekkel |
| causal-final | szóképzésért | szóképzésekért |
| translative | szóképzéssé | szóképzésekké |
| terminative | szóképzésig | szóképzésekig |
| essive-formal | szóképzésként | szóképzésekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szóképzésben | szóképzésekben |
| superessive | szóképzésen | szóképzéseken |
| adessive | szóképzésnél | szóképzéseknél |
| illative | szóképzésbe | szóképzésekbe |
| sublative | szóképzésre | szóképzésekre |
| allative | szóképzéshez | szóképzésekhez |
| elative | szóképzésből | szóképzésekből |
| delative | szóképzésről | szóképzésekről |
| ablative | szóképzéstől | szóképzésektől |
| non-attributive possessive – singular |
szóképzésé | szóképzéseké |
| non-attributive possessive – plural |
szóképzéséi | szóképzésekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | szóképzésem | szóképzéseim |
| 2nd person sing. | szóképzésed | szóképzéseid |
| 3rd person sing. | szóképzése | szóképzései |
| 1st person plural | szóképzésünk | szóképzéseink |
| 2nd person plural | szóképzésetek | szóképzéseitek |
| 3rd person plural | szóképzésük | szóképzéseik |
Derived terms
- szóképzési
- szóképzésű
Further reading
- szóképzés in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.