свѧтьць
Old Church Slavonic
Etymology
свѧтъ (svętŭ, “holy”) + -ьць (-ĭcĭ).
Noun
свѧтьць • (svętĭcĭ) m
Declension
| singular | dual | plural | |
|---|---|---|---|
| nominative | свѧтьць svętĭcĭ |
свѧтьца svętĭca |
свѧтьци svętĭci |
| genitive | свѧтьца svętĭca |
свѧтьцоу svętĭcu |
свѧтьць svętĭcĭ |
| dative | свѧтьцоу svętĭcu |
свѧтьцема svętĭcema |
свѧтьцемъ svętĭcemŭ |
| accusative | свѧтьць svętĭcĭ |
свѧтьца svętĭca |
свѧтьцѧ svętĭcę |
| instrumental | свѧтьцемь svętĭcemĭ |
свѧтьцема svętĭcema |
свѧтьци svętĭci |
| locative | свѧтьци svętĭci |
свѧтьцоу svętĭcu |
свѧтьцихъ svętĭcixŭ |
| vocative | свѧтьче svętĭče |
свѧтьца svętĭca |
свѧтьци svętĭci |