пакостьникъ

Old Church Slavonic

Etymology

пакость (pakostĭ) +‎ -ьникъ (-ĭnikŭ)

Noun

пакостьникъ • (pakostĭnikŭm

  1. torturer, tyrant

Declension

Declension of пакостьникъ (o-stem)
singular dual plural
nominative пакостьникъ
pakostĭnikŭ
пакостьника
pakostĭnika
пакостьници
pakostĭnici
genitive пакостьника
pakostĭnika
пакостьникоу
pakostĭniku
пакостьникъ
pakostĭnikŭ
dative пакостьникоу
pakostĭniku
пакостьникома
pakostĭnikoma
пакостьникомъ
pakostĭnikomŭ
accusative пакостьникъ
pakostĭnikŭ
пакостьника
pakostĭnika
пакостьникꙑ
pakostĭniky
instrumental пакостьникомъ
pakostĭnikomŭ
пакостьникома
pakostĭnikoma
пакостьникꙑ
pakostĭniky
locative пакостьницѣ
pakostĭnicě
пакостьникоу
pakostĭniku
пакостьницѣхъ
pakostĭnicěxŭ
vocative пакостьниче
pakostĭniče
пакостьника
pakostĭnika
пакостьници
pakostĭnici