кучак
Southern Altai
Etymology
From Proto-Turkic *kūč-.
Noun
кучак • (kučak)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| absolute | кучак (kučak) | кучактар (kučaktar) |
| definite genitive | кучактыҥ (kučaktïŋ) | кучактардыҥ (kučaktardïŋ) |
| dative | кучакка (kučakka) | кучактарга (kučaktarga) |
| definite accusative | кучакты (kučaktï) | кучактарды (kučaktardï) |
| locative | кучакта (kučakta) | кучактарда (kučaktarda) |
| ablative | кучактаҥ (kučaktaŋ) | кучактардаҥ (kučaktardaŋ) |
References
- N. A. Baskakov, Toščakova N.A, editor (1947), “кучак”, in Ojrotsko-Russkij Slovarʹ [Oyrot-Russian Dictionary], Moscow: M.: OGIZ, →ISBN