τράχω

Ancient Greek

Etymology

From Proto-Indo-European *dʰregʰ-.

Verb

τράχω • (trákhō)

  1. Doric form of τρέχω (trékhō)
    • 522 BCE – 443 BCE, Pindar, Nemean Odes 8.30-34:
      πᾶσαν μακραγορίαν λύρᾳ τε καὶ φθέγματι μαλθακῷ, μὴ κόρος ἐλθὼν κνίσῃ. τὸ δʼ ἐν ποσί μοι τράχον ἴτω τεὸν χρέος, ὦ παῖ, νεώτατον καλῶν, ἐμᾷ ποτανὸν ἀμφὶ μαχανᾷ.
      pâsan makragorían lúrāi te kaì phthégmati malthakōî, mḕ kóros elthṑn knísēi. tò d’ en posí moi trákhon ítō teòn khréos, ô paî, neṓtaton kalôn, emāî potanòn amphì makhanāî.
      (please add an English translation of this quotation)
    • 300 BCE – 200 BCE, Theocritus, Idylls 2.145-149:
      ἀλλ’ ἦνθέ μοι ἅ τε Φιλίστας μάτηρ τᾶς ἁμᾶς αὐλητρίδος ἅ τε Μελιξοῦς σάμερον, ἁνίκα πέρ τε ποτ’ ὠρανὸν ἔτραχον ἵπποι Ἀῶ τὰν ῥοδόεσσαν ἀπ’ ὠκεανοῖο φέροισαι, κεἶπέ μοι ἄλλα τε πολλὰ καὶ ὡς ἄρα Δέλφις ἔραται
      all’ ênthé moi há te Philístas mátēr tâs hamâs aulētrídos há te Melixoûs sámeron, haníka pér te pot’ ōranòn étrakhon híppoi Aô tàn rhodóessan ap’ ōkeanoîo phéroisai, keîpé moi álla te pollà kaì hōs ára Délphis ératai
      (please add an English translation of this quotation)

Conjugation

References