οἰκηϊότης
Ancient Greek
Pronunciation
- (5th BCE Attic) IPA(key): /oi̯.kɛː.i.ó.tɛːs/
- (1st CE Egyptian) IPA(key): /y.ke̝.iˈo.te̝s/
- (4th CE Koine) IPA(key): /y.ci.iˈo.tis/
- (10th CE Byzantine) IPA(key): /y.ci.iˈo.tis/
- (15th CE Constantinopolitan) IPA(key): /i.ci.iˈo.tis/
Noun
οἰκηϊότης • (oikēïótēs) f (genitive οἰκηϊότητος); third declension
Inflection
| Case / # | Singular | Dual | Plural | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominative | ἡ οἰκηῐ̈ότης hē oikēĭ̈ótēs |
τὼ οἰκηῐ̈ότητε tṑ oikēĭ̈ótēte |
αἱ οἰκηῐ̈ότητες hai oikēĭ̈ótētes | ||||||||||
| Genitive | τῆς οἰκηῐ̈ότητος tês oikēĭ̈ótētos |
τοῖν οἰκηῐ̈οτήτοιν toîn oikēĭ̈otḗtoin |
τῶν οἰκηῐ̈οτήτων tôn oikēĭ̈otḗtōn | ||||||||||
| Dative | τῇ οἰκηῐ̈ότητῐ tēî oikēĭ̈ótētĭ |
τοῖν οἰκηῐ̈οτήτοιν toîn oikēĭ̈otḗtoin |
τῇσῐ / τῇσῐν οἰκηῐ̈ότησῐ / οἰκηῐ̈ότησῐν tēîsĭ(n) oikēĭ̈ótēsĭ(n) | ||||||||||
| Accusative | τὴν οἰκηῐ̈ότητᾰ tḕn oikēĭ̈ótētă |
τὼ οἰκηῐ̈ότητε tṑ oikēĭ̈ótēte |
τᾱ̀ς οἰκηῐ̈ότητᾰς tā̀s oikēĭ̈ótētăs | ||||||||||
| Vocative | οἰκηῐ̈ότης oikēĭ̈ótēs |
οἰκηῐ̈ότητε oikēĭ̈ótēte |
οἰκηῐ̈ότητες oikēĭ̈ótētes | ||||||||||
| Notes: |
| ||||||||||||