μαντηΐη
Ancient Greek
Pronunciation
- (5th BCE Attic) IPA(key): /man.tɛː.í.ɛː/
- (1st CE Egyptian) IPA(key): /man.te̝ˈi.e̝/
- (4th CE Koine) IPA(key): /man.tiˈi.i/
- (10th CE Byzantine) IPA(key): /man.tiˈi.i/
- (15th CE Constantinopolitan) IPA(key): /man.diˈi.i/
Noun
μᾰντηΐη • (măntēḯē) f (genitive μᾰντηΐης); first declension
Inflection
| Case / # | Singular | Dual | Plural | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominative | ἡ μᾰντηῐ̈́η hē măntēĭ̈́ē |
τὼ μᾰντηῐ̈́ᾱ tṑ măntēĭ̈́ā |
αἱ μᾰντηῐ̈́αι hai măntēĭ̈́ai | ||||||||||
| Genitive | τῆς μᾰντηῐ̈́ης tês măntēĭ̈́ēs |
τοῖν μᾰντηῐ̈́αιν toîn măntēĭ̈́ain |
τῶν μᾰντηῐ̈έων / μᾰντηῐ̈ῶν tôn măntēĭ̈éōn / măntēĭ̈ôn | ||||||||||
| Dative | τῇ μᾰντηῐ̈́ῃ tēî măntēĭ̈́ēi |
τοῖν μᾰντηῐ̈́αιν toîn măntēĭ̈́ain |
τῇσῐ / τῇσῐν μᾰντηῐ̈́ῃσῐ / μᾰντηῐ̈́ῃσῐν tēîsĭ(n) măntēĭ̈́ēisĭ(n) | ||||||||||
| Accusative | τὴν μᾰντηῐ̈́ην tḕn măntēĭ̈́ēn |
τὼ μᾰντηῐ̈́ᾱ tṑ măntēĭ̈́ā |
τᾱ̀ς μᾰντηῐ̈́ᾱς tā̀s măntēĭ̈́ās | ||||||||||
| Vocative | μᾰντηῐ̈́η măntēĭ̈́ē |
μᾰντηῐ̈́ᾱ măntēĭ̈́ā |
μᾰντηῐ̈́αι măntēĭ̈́ai | ||||||||||
| Notes: |
| ||||||||||||