άψαλτος

Greek

Adjective

άψαλτος • (ápsaltosm (feminine άψαλτη, neuter άψαλτο)

  1. unsung
  2. unpraised, without church rites

Declension

Declension of άψαλτος
singular plural
masculine feminine neuter masculine feminine neuter
nominative άψαλτος (ápsaltos) άψαλτη (ápsalti) άψαλτο (ápsalto) άψαλτοι (ápsaltoi) άψαλτες (ápsaltes) άψαλτα (ápsalta)
genitive άψαλτου (ápsaltou) άψαλτης (ápsaltis) άψαλτου (ápsaltou) άψαλτων (ápsalton) άψαλτων (ápsalton) άψαλτων (ápsalton)
accusative άψαλτο (ápsalto) άψαλτη (ápsalti) άψαλτο (ápsalto) άψαλτους (ápsaltous) άψαλτες (ápsaltes) άψαλτα (ápsalta)
vocative άψαλτε (ápsalte) άψαλτη (ápsalti) άψαλτο (ápsalto) άψαλτοι (ápsaltoi) άψαλτες (ápsaltes) άψαλτα (ápsalta)
  • see: ψάλλω (psállo, to sing, to praise)

Further reading